Lelkünk leges legmélyén található az a világ, amit szeretünk elrejteni, álcázni. Ami köré szeretünk falakat emelni, nem betekintést engedni, amit szeretünk félteni, óvni. Egy különleges világ, melyet még saját magunktól is elzárunk néha. Félünk vele egyedül lenni, félünk vele szembenézni. Miközben annyi, meg annyi minden feltörne onnan a legmélyebb zugból. Bennem is él egy ilyen világ. Kitartás, és akaraterőm mára már a mindennapjaimhoz tartoznak. Legbelül azonban van, hogy én is egy törékeny lélek vagyok, aki bármelyik percében, mint a porcelán baba összetörne, és darabokra hullana.
“Neki csak megszületni volt nehéz” –
– szokás mondani, főleg, ha az ember sikereket kezd elérni az életében.
Nekem még az se ment könnyen, hiszen elmesélésekből tudom, hogy nem igazán akartam egy könnyen erre a nemes világra jönni, és a köldökzsinórral együtt előszeretettel tekeregtem édesanyám hasában. Elmondhatom tehát, hogy születésem óta egy igazi küzdő vagyok. Egy harcos, és egy lázadó is egyben. Határozott véleményem, és egyéniségem néha félelmetes mások számára, néha unszimpatikus, és motiváló is.
Sokszor van, hogy amit más nem mond ki, én megteszem helyette is. Sokan inkább magukba zárják véleményüket, és nem merik felvállalni nyíltan, mert függnek valakitől, vagy valamitől. Hajszolják a boldogságot, miközben a boldogság ott van bennük. Megfelelési kényszer alakul ki, mert a társadalom ezt várja el. Ha csak megvizsgáljuk mennyi mindennek kell megfelelni egy embernek: szülők, testvér(ek), munkahely, párkapcsolat, barátok, és természetesen a mai modern világban az okos “app”-ok alkalmazása, a legújabb technológiák elsajátítása, a közösségi médiában való jelenlét, hogy a végén elgondolkodva, az ember rájön arra, hogy egyetlen egy valakinek/valaminek nem felelt meg: saját magának, a saját testének.
Bevallom, én nem lennék jó póker játékos. Az érzések, az érzelmek mind leolvashatók az arcomról, a gesztusomról, a mimikámról, és mindehhez természetesen még az arcomon lévő mosolyra görbülő nyílás is hangokat ad ki, megspékelve a nonverbális viselkedésemet, hogy igazán érezhető legyen, amit gondolok. Természetesen én is megtanultam már 10-ig újra elszámolni felnőttként, ügyelve a kulturált módban való kifejezésekre.
Miről is olvashatsz majd itt?
A bensőmben fortyogó érzésekről, gondolatvilágról, olyan témákról, melyek lehet éppen téged is mélyen érintenek, de itt és most bennem törtek elő, mint vulkánból a láva, és késztetést éreztem megírni, és kiírni magamból; legyen szó örömről vagy bánatról; vagy akár társadalmi problémáról.
Kommentek