Ígérem, hogy nem fogok gasztrobloggerbe átmenni, ám tegnapi meglepettségemet szeretném veletek ismét megosztani.
Ismerős az érzés, mikor hazamész, nem is vagy nagyon éhes, de meglátod, hogy valami készült otthon, és már az érzékelő bimbóid jeleznek, összefut a nyál a szádban, és azzal a nagy lendülettel már tömöd is magadba az előtted lévő finomságot?
Ez történt velem tegnap este. Jelenleg a hűvös időnek köszönhetően a meleg leveseken kívül más nem igazából akar lecsúszni a gyomrocskámba, ellenben hazaérve megláttam az asztalon, hogy anyukám krumplibabát, más nevén tócsnit, vagy lapcsánkát készített. Csodálkoztam a mennyiségen, mert ennél jóval többet szokott, de akkor és ott, a látvány beindította az érzékelő bimbókat, és nagy lendülettel tömtem volna magamba. Egy harapás és úgy éreznéd a krumpli ízét a szádba, amikor is az én bimbóimnál felgyulladt a piros lámpa szirénázva, hogy ennek a krumplinak fahéj(!) íze van!
Elkezdtem az egy kis falatot ízlelgetni, jól megrágni, de a fahéj íz egyre intenzív lett a számban. Valahogy nem állt össze a krumplibaba és a fahéj kapcsolata. Gondoltam magamban, hogy ennyire megfáztam volna, hogy most már ízeket sem érzek helyesen? A krumplit fahéjnak érzem?!
Bőszen lépkedek anyukámhoz, hogy “reklamáljak” ez bizony nem úgy sikerült, ahogy szerintem kellett volna, mire közli határozottan, hogy “Persze, édes lányom, mert ez almából(!) készült! Ugye finom?” – Ennél a pontnál igazán át kellett értékelnem, hogy mit is eszem valójában.
Végy 4 db nagyobb almát. Reszeld le. Tegyél hozzá 6 kanál lisztet, tegyél hozzá 1 db egész tojást. Ízlés szerint fahéjat, cukrot, esetleg pici sót. Keverd össze, és süsd ki olajba, mint a krumplibabát. Ha kisült, akkor magában is lehet fogyasztani, de lekvárral ajánlják!