Reggel. Jól eső nyújtózás az ágyban. Átmozgatom testem, ránézek a telefonom kijelzőjére. 7:30. Kicsit még vissza-visszahúz az ágy, forgolódom, nehezen hagyom el a kis kuckóm, mely egész éjszaka biztosította számomra a nyugodt alvást. Ma otthon.
Felkelvén az első utam a konyhába vezet, ahol érzem a friss kávé illatát. Mintha valaki a mézes madzagot húzná el előttem, megyek a kávé illat után. Anyu időközben a reggeliét fogyasztja. Ránézek, tányér, kis kifli, vaj, lekvár. Hmmmmmmm. Nem is olyan rossz ötlet, hiszen már rég ettem “lekváros kenyeret“. Feltárul előttem az emlék, mintha az általános iskola napközis részlegének osztanák ki a délutáni uzsonnát: lekváros kenyér.
– Őszibarack lekvárunk nincs?
“Nincs.”
– Te mit eszel, sárgabarackot?
“Nem. Sárgarépát!”
– Hogy MIIIIIIIIIIIIIIT?!
“SÁRGARÉPA LEKVÁRT! Még nagymamád készítette 2014-es, találtam lent a garázsban.”
– hangzott a párbeszéd azon a bizonyos reggelen.
Nos, megízleltem, és elhatároztam, hogy nagymamám általi lekvár receptjét, amit anno elmondása szerint ő is valahol hallotta, vagy látta, esetleg olvasta, úgy gondoltam, hogy megosztom veletek. Érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
1 kg sárgarépa
40 dkg cukor
3 db narancs leve
2 db citrom leve
2 db vaníliás cukor
4 dl víz
Recept:
4 dl vízben a feldarabolt sárgarépát megfőzzük. Miután megfőtt, átturmixoljuk, és még 10 percen keresztül a turmixolt répát tovább főzzük. Hozzáadjuk a cukrot, a narancsok levét, a citromok levét, és a vaníliás cukrot. Ezekkel együtt tovább főzzük 15 percig, hogy az ízek összeérlelődjenek.
Időközben természetesen a befőttes kis lekváros üvegeinket előkészítjük, kimossuk, hogy a lekvár elkészültével már csak adagolni kelljen beléjük.
Miután összeérlelődtek az ízek, az előre elkészített üvegekbe adagoljuk a lekvárt. 24 órás száraz dunsztba helyezzük.
Miután pedig a pocink és ízlelőbimbóink kellőképpen kíváncsiak már, hogy milyen lett, vegyük elő azt a vajas kenyeret /kiflit, zsemlét, bármit…/ és kenjünk rá egy adaggal, mintha csak sárgabarackból készült volna lekvárunk…
Jó étvágyat!
🙂 Azelőtt én se, és meg is lepődtem nagyim mikre nem képes! Kíváncsian fogom várni, hogy reformosítod, és hogy milyen lett a végeredmény; illetőleg, mennyire ízlett 😉
Ilyet még soha nem ettem 😀 De megkóstolnám szívesen. Szerintem reformosítom egy kicsit és ki is próbálom 🙂