Lelkivilág. Milyen szép kifejezés. Rengeteg mindent lehet ezzel ki/meg/bemagyarázni. A gyengéknek.
Harcos, lendületes, határozott, erős, túlélő. – ezekkel a jellemvonásokkal szoktak felruházni.
S tudjátok miért? Mert már kisgyermekként is, ha meghúzták a hajam én nem mentem árulkodni édesanyámnak. Tiniként kiálltam magamért, és eléggé határozott véleményem volt mindenről. Nem kerülöm a konfliktust, hanem belemegyek. Nem megfutamodok, hanem szembe megyek az árral, mely akár képes lenyomni és elpusztítani létem.
Fejjel a falnak, akár csak egy igazi kos, vagy bika. Akár többször. Nem adom fel, mert az nem én vagyok. Tanulok, tanítok. Ha kell egy leckét többször is. Az élet adja, létem kapja.
“A lelkivilágom megbántódott” – Oh, de sajnálom. Tényleg….
Kezd unalmassá válni számomra mindenki lelkivilága, melyet ő maga nem tud annyira rendbe tenni, hogy ha nem “nyalunk be tövig” bókolunk, és flörtölünk neki, mint egy hős szerelmes ifjonc, akkor jön a sértődés.
Neked mik az állandó kifogásaid? Foglalkozol más lelkivilágával? Hát a sajátoddal?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: