Hogyan neveltek jó anyáink?

Tiszteletet vívtak ki maguknak. Követeltek.

Ők voltak azok, akikre mi pislogtunk, és nem azok, akiknek beszóltunk. Voltak szabályok, melyeket be kellett tartani, mindazon által, hogy szerettek, imádtak, és mindenben támogattak. 

• Hol a tisztelet?

Egy szülő tegye oda magát és érzékeltesse a gyerekénél, hogy kit tiszteljen, hogy ki a domináns ebben a kapcsolatban.

• Hol vannak az elvárások?

Tanulj meg köszönni, és kérni szépen. 

Suli után hazaérve első a házi feladat, a kötelezettség aztán jöhet a játék.

Sötétedésre itthon a helyed. 

… és még sorolhatnánk. 

Egyszer talán megértem, hogy este 8-kor csodálatos sötétségben, még miért hangoskodik az alattunk lévő játszótéren úgy 10 gyermek a szabadban, ahelyett, hogy a szülő anyja, és apja társaságában lenne már, de ha ez a mai normál, hogy “basszuk ki” a kölyköt “késő” estig, vagy “kuk” sötétig, akkor is gondolhatnának arra, hogy még meleg a hőmérséklet és nyitva egy-két ablak, én pedig rohadtul nem vagyok kíváncsi arra, hogy élik az utcai életüket odalent….

S persze háromszori normál hangnemben szépen megkérdezvén, se figyeltek fel, mert szerintem saját magukat se hallhatták meg egymástól. Mire ötödjére erőteljesebben megjegyeztem, hogy nem-e lehetne halkabban megkaptam, hogy ez egy játszótér.  Mintha nem látnám, ahogy azt is, hogy kétlem, hogy a 4 évesnek este 20:30-kor egy játszótéren kéne lennie a homokozóban szülő anyja és apja nélkül…. hiába a “nagyobb” testvérnek kinézetű valaki.

• Hol van a “közös” nevelés? 

Van itt olyan, aki arra emlékszik, hogy a gyerek az iskolában “körmöst” kapott? Nos, az én apukám és anyukám, igen ők még kaptak. Apu kisujja még emlékszik a mai napig arra a körmösre. A szülők és a tanárok közösen nevelték fel a gyereket. A tanároknak ugyanúgy kijárt a tisztelet. Ugyanúgy életre képes embereket akartak faragni a kölykökből, ahogyan akkoriban a szülők is. Most mit látunk? Tanárt verünk, mert az a tuti-buli! A tanár nem osztályozhat, és nem adhat 1-est a gyereknek. Miért is nem? Mert fáj a szülőnek az igazság, hogy gyerek tudása 1-es és talán le kéne vele ülni okos világ helyett, és nem tabletet nyomogatni, meg Iphone-t a gyereknek, hanem a könyvet elővenni és tanulni? A szülőnek pedig kikérdezni. S ekkor feleszmélne a fél társadalom, hogy azzal a kölyökkel, melyet az anyaméhből kínkeservesen kipréselt, azzal bizony törődni kell, foglalkozni kell? Kinek szülte, ha nem magának és a párjának? A társadalomnak? 

• Igények. Na azok vannak ám, de nagyon. 

A szülő mai igénye, hogy a gyerekével minél kevesebbet kelljen foglalkozni. Sajnálom, de be kell látnotok kedves anyukák, hogy igen egyre több azon szülő, aki elkényelmesedik. Aki azt hiszi, ha mindent megvesz a gyereknek, akkor a gyerek egy életen át befogja a kis mosolyra görbülő szájacskáját, és nem fog öt méter után újra hisztizni egy újabb felesleges cuccért. Nagyobb korban ez a móka kicsit anyagiasabb. A gyerek igénye pedig mindig egyre inkább nőni és nőni fog.

Általános iskolába már a legújabb, na jó, ha az mégse, akkor talán egy vagy két szériával előtte lévő Iphone-t kell a gyerek kezébe adni. Mi anno húsz évesen örültünk a kis szappan formájú Alcatel telefonnak, amivel hívni és sms-t tudtunk küldeni. Nem volt rajta Android, és nem volt rajta Windows 8 se. Ahogyan internetre és WIFI-re is képtelen volt. Hogy miért? Mert mi odakint játszottunk értelmesen, normálisan. Kirándultunk az osztállyal, vagy a családdal. Programokon vettünk részt, ami nem a különböző fesztivált jelentette kenguruban anya hátán. 

A modern gyerek követel és érdeket képvisel, de mindenekelőtt provokál. A szülő kezében lenne a hatalom, amivel nem él vagy csak igen óvatosan. Ha valóban lennének a gyerekek cselekedeteinek következménye, akkor sok esetben a szülő észrevenné, hogy a gyerek hülyére veszi és bepalizza őt. 

Nem akarom tudni, hogy

hova tart ez az elkorcsosult

hihetetlenül okos és felelőtlen világ.