Papírvárosok

A napokban kettesben a párommal bevackolva magunkat az ágyba John Green egyik művének filmesített változatát néztük meg. Csillagainkban a hiba. Korábban nem ismertem, se az író nevét, sem a művet, melyet filmvászonra vittek. A film annyira magával ragadt, hogy tudtam a könyv is érdekel. Az eredeti mű, amely alapján a film létrejött.

Nem teltem be ennyivel. Nekiláttam, és elkezdtem keresgélni. John Green könyvei. Könyveinek vajon mely változatát filmesítették meg. Papírvárosok. Érdekes cím. Elhatároztam, hogy nem követem el azt a hibát, hogy elsőnek a filmet nézem meg, így hát amúgy is tervben volt, hogy édesanyámat könyvvel lepem meg a névnapjára, miért ne lepném meg magamat is akkor egy könyvvel.

Tudni illik rólam, hogy nincs ideál úgy, ahogy az élet területén semmiben, így könyvben vagy íróban sem. Egyszerűen láttam egy filmet, mely oly hatással volt rám, hogy tudtam szeretném megismerni az írót, a további műveit, akár könyvben, akár filmvásznon viszontlátva.

John Green. Papírvárosok. Ifjúsági irodalom kategóriánál találtam meg a könyvesboltban. Közben youtube csatornán belenéztem a film előzetesbe, így egy-egy képkocka megmaradt, miközben tudtam majd olvasni fogom a könyvet.  383 oldal. Soha az életemben talán nem olvastam még egyszerre közel 400 oldalas könyvet. Általában mindig feladtam valahol a közepénél. Ez a könyv azonban más volt. 

Talán szerencsém is volt azzal, hogy a szolgáltatónk bő két napig nem szolgáltatott semmit előfizetői részére, így se internet, se televízió, se telefonvonal. Maradt a kíváncsiság, és a közel 400 oldalas könyv, melyet 2,5 nap alatt sikerült kiolvasnom és a végére érnem. 

“Egy excentrikus lány, egy idézet, egy rejtély…”

A történet fiatalokról szól. Visszamegyünk a múltba, ahol a két szomszéd gyermek mindennapos életében hirtelen történik egy tragédia, amit közösen élnek át. Aznap éjszaka még beszélnek egymással, majd hiába járnak egy iskolába, a két fiatal külön úton éli életét. Míg nem egyszer a lány egy éjszaka meg nem jelenik a fiú szobájának ablakában, és egy kalandra invitálja őt. A közösen átélt kaland után pedig a lány eltűnik, különböző jelek maga mögött hagyva, melyet csak a fiú érthet meg. A fiú, aki már kilenc évesen is szerelmes volt a lányba. Barátival pedig a mindennapos iskolás napjaik mellett elkezdik megoldani a rejtélyes jeleket, csapongó kalandokat élnek át, melynek során minél közelebb kerülnek a lány megtalálásához, annál kevesebb tárul fel előtte abból a lányból, akiről azt hitte gyerekkora óta jól ismeri…

Olvasva John Green történetét, nemcsak, hogy a ebben a rejtélyes kalandvágyó lányban önmagam személyiségére ismertem rá, hanem rengeteg mindenre rávilágított, amit mostanra már én is megértettem az életutam során. Mi mennyire lényeges, és lényegtelen a világban. Azt hinné az ember, hogy egy ifjúsági kalandos regény, de valójában érett felnőtt fejjel a művet olvasva, az élet mivoltát, az életben való értékeket is fel fedezhetjük.  

Őszinte leszek, a befejezés hirtelen ér véget, tele a fejemben kérdésekkel, hogy “Igen, és…?!” … és rengeteg minden érdekelne tovább, hogyan is folytatódik, mint John Green Csillagainkban a hiba filmes változata után, de talán ez pontosan így van jól. A könyv elolvasása után, pedig érdeklődve várom, hogy a filmet is lássam. 

Bevallom, hogy az elmúlt 2,5 napban a könyvvel keltem, és feküdtem. Jó érzés volt ebben a rejtélyes, kalandos történetben részt venni, mint kíváncsi olvasó. 

 

“…valahogy úgy képzelem, hogy mindenkinek kijár egy csoda.”