A buszon ülve, némán egy kis cetli kerül egy tollal az ölembe.
“Hallás sérült vagyok”… kezdődik a mondat, melyben egy középkorú férfi kéri az utasok támogatását az egy darab egyszerű golyós toll megvételével, mely 300 ft.
Csendes, kulturált formában való segítségkérés.
Megkérdőjelezhetnénk, hogy valóban segítségre szorul-e vagy sem. Ellenben, ha azt veszem, hogy az utcai kéregetők némelyike mennyire rámenős, vagy azt mondja ételre kell, de valójában kevés az, aki konkrétan ételt fogad el pénz helyett, és ha azt veszem egy toll bármikor bárkinél jól jöhet, használható eszköz, az ára elfogadható 300 ft.
Így az én fejemben inkább az volt, hogy a napi jó cselekedetem ezzel is megvolt. Segítettem valakinek. Elvégre is anno, nálam sem kérdőjelezték meg idegenek, hogy tényleg élet halál közt vagyok-e, hanem segítettek a családomnak, ahogy és amivel tudtak.
Közben azon gondolkodom, hogy a rossz, mindig elnyomja azt a kevés jót az életben. Ítélkezünk, mert az egyszerűbb. Általánosítunk, mert a többség győz elv alapján, a mai világban sajnos több negatív, rossz dolgok tapasztalunk mi magunk is, másokon keresztül is, és a médián át, mint jót. Ezért már bennünk van a kétely és a kérdőjel.
Tökéletes világ nincs, ahogy tökéletes ember sem. Ám emberibbé még tehetünk egy világot, ha saját magunk is képesek vagyunk önmagunkhoz és másokhoz képest is változni. Nézőpontok, hozzáállások, sztereotípiák, sémák.
Te tettél már jót csak úgy valakivel?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: