Úgy látszik az Istenek sem bírnak ma magukkal. Cikáznak kardjaik, csattannak ostoraik odafent.
Mindig is úgy véltem, hogy ilyenkor az emberekre haragudnak. Ki tudja miért, de valahogy bennem mindig is ez a gondolat volt az első. Mindig végignéztem az adott időszakom, hogy vajon miért haragudhatnak meg rám odafent, ami miatt előveszik karjaikat és ostoraikat. Aztán, távolabb tekintettem, mint saját magam. Valószínűleg tartottam, tartom, hogy ilyenkor mindig egy kicsit az emberiség van a központban. Mindenki.
Bevallom nem szeretem a viharokat. Bármennyire is lenyűgöz egy egy villám látványa, félek a viharban. Bevackolom magam, imádkozom, hogy a természet békében legyen velünk. Odafent a méltó figyelmeztetést megadva, elcsendesedjenek. Segítsék utunkat.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: