ÉNIDŐM

Talán a legnehezebb mikor mindenki számára Te vagy a támasz. Jó érzés is egyben, ellenben hatalmas felelősség is hárul rád. Éppen ezért az elmúlt napokban kizártam magam körül a virtuális világot, és csakis a jelen pillanataira koncentráltam. 

Az elmúlt héten próbáltam Gyermek lenni, Társ lenni, Nő lenni, Kolléga lenni, Önmagam lenni, egyben mindenkinek Támasz lenni, segíteni és minden mellett Pozitívnak maradni, ami valljuk be olykor valóban nem könnyű, mikor úgy érzed a fejed felett gyülekeznek a sötét felhők és esetlegesen egy-két cikázó villám is megjelenik. 

Olykor egy-egy gondolat megragadott, és papírra vetődött, mégis befejezetlen maradt. Néha kell a saját gondolatvilágunkkal egyedül is lennünk, amikor azt a sok energiát, erőt, melyet másoknak adunk, mi is megkapjuk saját magunktól. Kell az a bizonyos “ÉNIDŐ”. 

Vajon kinek mit is jelent az a fogalom, hogy “énidő”?

Kérlek oszd meg velem, hogy Te hogyan is “énidő”-zöl?

Egy igazi önismereti kalandozás számomra az énidő. Külső szakember bevonásával az adott időszakom olyan kérdései tárulnak elém, melyek átgondolásával nemcsak a bennem rejlő készségek, hanem akár a félelmek is átbeszélésre kerülnek. Ezeknek köszönhetően pedig teljes képet nyújt saját magam számára, hogy a jelen pillanatban melyek azok a területek, amelyekkel foglalkoznom kell, ahol fejlődnöm kell, ahhoz, hogy a kitűzött cél megvalósulhasson. A bennem lévő eszköztárak a megfelelő helyükre kerülnek, új eszköztárak lépnek színre. 

Ezek az új eszköztárak segítenek nekem a minden napos életemben. Ilyen például a felkelés utáni reggeli szűretlen jegyzetelések. Elsőre csodálkoztam, és bevallom van, mikor egy-két nap úgy ébredek, hogy már késésben vagyok a többi feladataimmal, de mégis mindig visszatérek és folytatom, mert rá kellett jönnöm, hogy ez a módszer igazán segít nekem a kreativitásomban egész nap.

Felkelvén az első mozdulatom a telefonébresztőjének kikapcsolása után, hogy előveszem az erre a célra szánt jegyzetfüzetet és írok. Mindent ami épp bennem van, legyen szó “badarságokról”, kiírom. Semmi más nincs előttem, minthogy írjak, és minimum három oldalt. Ez a maximum fél órás időintervallum, amit csak a saját kis világomra szánok hihetetlenül fejleszti a kreativitásom, és napközben is érzem, hogy sokkal másabb vagyok, mint mikor még ennyi időt sem szánok magamra. Olykor a reggeli éndiő helyett, van, hogy napközben, vagy éppen lefekvés előtt összegzem az aznap ért eseményeket, szituációkat és engedem szabadjára gondolataim. Mindegy is mikor, de szánj saját magadra időt, amikor csendben a saját gondolataiddal egyedül tudsz maradni, és bármi jön is, írd ki magadból.